Cédrus – installation @ Modem, Debrecen
Magyarul/ in Hungarian:
Animáció: Kovács Ivó
Zene: Álmos Gergely / mïus
Interakció: Sztojánovits Andrea
Méret: 2 x 2 méter
(2020. @Modem, Debrecen installation; video-animation by Ivo Kovacs, interaktív tervezés/ interactive design by Andrea Sztojánovits, Zene/ Music: Álmos Gergely / mïus)
A ‘Cédrus’ animációról:
Németh Lajos művészettörténész által a 1960-as évek végén elnevezett „A Magányos Cédrus” c. festményét Csontváry 1907-ben, késői korszakában festette.
Saját fejlesztésű anilin alapú festéke a fehér vászon világító hatását megőrizte, a pigmentek természetes önfényét a kötőanyag nem korlátozta. A festéke gyorsan száradt és gyors munkát tett lehetővé, a színek tiszták maradtak. Az impresszionista festészet újítását követve, fehérre alapozta vásznát, mintha a készülő festményen a téma, mint egy prizma a fehér fényt bontaná alkotó színeire.
Ezt az elvet követve A Magányos Cédrus videó-animációjának is a fehér színből kellene indulnia, majd fehérbe visszatérnie. Az interaktív animáció egy sötét teremben, kivetített módon került bemutatásra. – A terem sötétjében fehér vonalakból és pontokból vetítve kezd kibontakozni a kép és csak később világosodik ki teljesen. Vetítéskor a fehér vonal látszik a legjobban. A vetített kép esetében dramaturgiailag a legerősebb gesztus az, ha a teljesen világosat, azaz fehéret vetítünk, ezért ezt az effektust az animációban későbbre tartottam.
A fentebb említett színre-bontás effektus miatt van egy olyan rétege is az animációnak, amikor prizmaszerű háromszögelt geometriai struktúrára törik a kép, mintha ebből a prizmából bomlanának ki a napfény, azaz a Csontváry által elnevezett „Napút” színek.
Csontváry meghaladta a szimpla „plein-air” festészetet, képéhez szimbolikus motívumot keresett, és ehhez több előtanulmányt és festett vázlatokat készített mind a párizsi füvészkertben, mind Libanonban is. Több idézet maradt fent tőle ezzel kapcsolatban, az egyikben arra utal, hogy ez az utolsó fák egyike, ami még a libanoni cédrusok erdeiből megmaradt. A tanulmányozott fa alakja olyan, mintha éppen kardot rántva védelmezné magát és a néhány megmaradt társát a kipusztulástól.
Egy másik feljegyzés szerint az amerikai Isadora Duncan 1902-ben Budapesten fellépett a „Tánc” c. előadásával (amiben a párizsi füvészkert cédrusai előtt táncolt), amit láthatott az Urániában Csontváry és az olyannyira megtetszett neki, hogy követte a táncost 1903-ban az athéni előadására is, miközben viszonzatlan szerelembe eshetett iránta. Duncan egy tánccal kapcsolatos idézete szerint a páros tánc úgy viszonyul egy szerelmespár között, mint a fa és az azt mozgató szél. Csontváry képén egy cédrust látunk a szélben meghajolva, a fát, mint a múzsát látjuk, de a szélnek csak a hatását; olyan mint egy beteljesületlen szerelem, a hol az egyik fél hiányzik a képről, csak a hatása van jelen.
Elsőre a fát több verzióban megmozgattam, ahogy az a szélben hajladozna, és ebből generáltam mozgási erőteret – virtuális szelet, ami a festményt felépítő részecskéket mozgatja. Szerettem volna, hogy a megfestési folyamat is benne legyen az animációban ezért egy valós idejű programot használtam, aminél a részecskékből kialakuló áramlásába ugyan nem tudunk úgy belenyúlni, mint egy festménynél az ecsettel, viszont virtuális fizikai erőket (a fa mozgását, szelet és gravitációt) lehet használni. Arra törekedtem, hogy lehetőleg önmagát mozgassa a kép, csak azok az elemekkel, amit Csontváry megfestett és hasonló elven mozgatva, mint ahogyan festve lehetett. A valós idejű animációs programban a készítéskor már a végső animációt látjuk, menet közben tudjuk módosítani és ezt el is menteni. Lejátszáskor, vetítéskor a virtuális erők változóit külső forrásokhoz, bemenetekhez tudjuk kapcsolni, így az animáció lejátszás közben a nézői jelenlétre reagálni tud. Egy mikrofon segítségével, a lejátszás sebességét befolyásolva-változtatva kelti életre a néző a mozgást, a szelet a képen. (interaktív tervezés: Sztojánovits Andrea)
Kovács Ivóról:
A Magyar Képzőművészeti Egyetem festő szakán végzett, emellett 3D animációt tanult. Absztrakt képeit (ideoplasztika sorozat) virtuálisan próbálta 3D-ben mozgatni.
Logikus továbblépés volt ezeket a tárgy-képeket eleve a vetíthetőség szempontjából terveznie (object-mapping), és az aztán “videoplasztikának” hívni.
Főleg épületvetítéssel foglalkozik (projection-mapping, vagy video-mapping eljárás), ahol a kép struktúrája eleve adott (az épület) és az a rávetített 3D animációtól mozdul meg, kel életre, módosul a térben, vagy legalábbis annak illúzióját kelti a vetítéssel.
—————————————————————————-
in English:
Ivó Kovács: He graduated from the painting department of the Hungarian University of Fine Arts and started to work as a freelance 3D artist.
He wanted to move/transform his abstract images (his ‘ideoplastics’ series), into a moving/animated 3D space.
One logical step forward was to design these object from the perspective of the projected images and then call it “video-plastics”. In addition, on a daily basis he deals with building projection (projection-mapping, or video-mapping), where the structure of the image is predetermined (the building) and get the move from the projected 3D animation/video, it comes to life, changes in space – or at least – creates the illusion of.
About ‘Cedar-tree’ Projection/ Video-animation:
The “The Lonely Cedar tree” was named by the art historian Lajos Németh in the late 1960s’. Csontváry painted it in late 1907.
His self-developed aniline-based paint retains the luminous effect of white canvas, and the binder did not limit the natural self-gloss of the pigments. The paint dried quickly and allowed for quick work, while the colors remained clear. Following the innovation of impressionist painting, he painted his canvas in white, where the subject matter were to be painted as a prism of white light.
Following this principle, the video animation of the Lone Cedar should also begin from white and then return from dark to white at end again.. Interactive animation is projected in a dark room. – In the darkness of the room, white lines and dots begin to unfold and only later become fully clear white. The white line is best seen during projection. The dramaturgically the strongest gesture for the projected image is to project the full white-light, so I kept this effect in the animation for later.
Due to the above-mentioned color-decomposition effect, there is also a layer of animation where the image breaks into prismatic triangular geometric structure, as the sunlight from a prism breaks into the spectrum of colors. (as Csontvary called: ‘Sunlight way of colors’
Going beyond mere plein-air painting, Csontváry sought a symbolic motif for his painting, and made several pre-studies and painted sketches, both in the Paris lawn garden and in Lebanon. There are several quotes from him in this regard, one of which indicates that it is one of the last trees still to be found in the forests of the Lebanese cedar. The shape of the tree being studied is as if it were drawing a sword to protect itself and its few remaining companions from extinction.
According to another record, the American Isadora Duncan performed in Budapest in 1902 with the title “Dance”. performance (in which she danced in front of the cedar of the Parisian lawn garden) that Csontváry had seen in Urania and was so pleased that he followed the dancer to her performance in Athens in 1903, while being in love with her. (but the love left unrequited) Duncan quotes a dance as saying that a couple dances like a couple in love like a tree and the wind that moves it. In the image of Csontváry we see a cedar-tree bowing in the wind, we could see the tree as a muse, but only the effect of the wind; it is like an unfulfilled love, where one party is missing from the picture, only the effect is present.
At first, I moved the tree in several versions as it would bend in the wind, and from that I generated a field of motion – a virtual space that moves the particles that make up the painting. I wanted the painting process to be part of the animation, so I used a real-time program that can’t handle the flow of particles as much as a painting with a brush, but can use virtual physical forces (wood movement, wind-fields and gravity). I tried to move the picture as much as possible by itself, only with the elements that Csontváry painted and moved in a similar way as it could be painted. In the real-time animation program, we see the final animation at the time of creation, we can modify it and save it on the fly. During playback and projection we can connect the variables of the virtual forces to external sources, so the animation can react to the viewer’s presence during the playback. With the help of a microphone, when the viewer blows the mic – it gives life to the image, influencing and changing the playback speed. (interactive design: Andrea Sztojánovits)
Ivo3d's official website 