‘Let no one ignorant of geometry enter’

‘Let no one ignorant of geometry enter

platonic-shapes

Tradition has it that this phrase was engraved at the door of Plato’s Academy, the school he had founded in ancient Athens’s suburb.
In a draft translation: ‘Let no one unjust sneak in here‘, because geometry is equality/fairness and justice/righteousness, and ‘The knowledge at which geometry aims is the knowledge of the eternal.‘ – another quote referred to Plato.
As an artist – through geometric art – this was what I wanted to achieve, to make the incomprehensible comprehensible, turning the unconscious to conscious.
But it seems ‘Nature’ doesn’t know anything about geometry, justice and righteousness, but definitively has a set of rules which are works in an universal way, independently from space and time. This is what I should call truth and I suppose was Plato’s views too, when he said: ‘the knowledge of the eternal‘. Something to worth examining and making efforts to understand.
Those who works on themselves (a.k.a. virtue) and examines the nature – founds its rules and often founds it beautiful. For example the famous golden ratio – for the first sight – it seems true, but it differs a slightly bit all the time what you could compare with in the nature – and this difference is important – it seems e.g. a seashell haven’t applied any academic course yet – just have been grown in an optimal way – followed by the rules of the nature and not the rules of the golden ratio (or any other human projection).
So you have to keep questioning yourself all the time to get the right answer.
In this European tradition/culture – we were built upon, sadly it seems, just till nowadays.
This culture is seems to be sinking.
More and more geometric styled artworks appears recently, we could say, geometric art has a renaissance nowadays.
Are we living in such an enlightened society so far?
And this society manifests through these geometric art-forms?
Rather the opposite seems to be the situation.
It seems those geometric shapes just signs of the renewed ‘tribe-culture’. I am afraid these are the signs of our sinking civilization, which was built upon the rational mind.
Just keep questioning these (often young) artists about their art e.g. – Why do you make and render artworks with these fashioned ‘platonic’ geometric objects?
The answer most of the time is just because it looks ‘cool’. There are no rationalized answer, just ‘feelings’.
Right, but why is it ‘cool’?
– Because it touches ‘the mystery, the unknown secrets of nature...’ sounding a typical conformist’s answer.
We have hoped we were getting closer and closer, but unfortunately no, it means the opposite (we are living in the post-truth era – what we should not forget?)
The nature could be a frightening place to live, could be chaotic and seems without any logic, but a proportioned ratio, or let’s say a platonic pyramid form is nothing but mystery:
– It is the pure expression of the rational mind and faith in civilization which could save us from sliding back to the dark age, the territory of the ever fighting tribes.

Pretty dark visions for the future and it doesn’t sound too optimistic assuming that the artist is a visionary too…

Some theories, aka bla-bla-bla

Some theories, aka bla-bla…

Preface/ disclosure

First and foremost, it is said, when you start to do or make something, you should start with your motivation. When your motivation is cleared from your personal scales – your actions will not miss your target after – your action will benefit the others.
This is your sandbox, your only protection – your cleared and examined motivation.
The ‘local railway lines’ becomes uninteresting.
You will soon find yourself in the mainstream of desires, where you will need this protection and the ability to see further than your boundaries marked. You won’t miss and loose the big picture anymore, just keep the focus.

router – ‘avoid the local railway lines’, photo by ivo3d.com

When you start to write a critique (in this case about an art-form) often happens that your driving force is your anger. They say, when you think – for example in a debate – that you are right, it is actually an expression of anger. Obviously, we should avoid the feeling in any form. Actually it is not a pleasant feeling anyway.
According to the traditional Buddhist view, we could distinguish between the relative and absolute state of the truth. As a deeply concerned idealist, I suppose there is an absolute state of truth, which comes from the understanding the nature of the mind, while the relative truth is the understanding how nature works, e.g. understanding the phenomenons in the world. This idea somewhat correlates with the European tradition, which was built upon the ancient Greek tradition (Plato, Socrates, Aristotle), restarted with the renaissance and fully blossomed in the enlightenment movement.
I was built upon these traditions, on the same time I am aware, that we are living in a post-modern, a post-truth world, where facts have become opinions, truth is just the question of the rhetoric and money, propaganda was renamed to marketing, art validated by its market value, businessman have lost their numbers but got instead visions and the public opinion has become the irreplaceable, unquestionable God.
What’s more, we are going to cement these patterns with the machine learning methods for the prolonged and already saved future. The system of the uncertainty was balanced finally.
This landscape is going to be quite frightening.

‘Punny humans feels there is something missing…’

And then, a sudden flash:
Covid-19

At least we have found something in common in us.

It is time to get back our culture, this will save us e.g. through the (healthcare) science first, then the rest, the Republic, Rule of law, our cultural heritage and Art.
Nature also got a breath for a moment, hopefully it won’t be our last too.

Take this time for educating yourself, we will need to get your brain back, a bit rewired:)

to be continued..

Recommended reading for the duration of a quarantine..

Dear Reader!
I will recommend a book on philosophy, this time in Hungarian.

I apologize to my English readers, for them I suggest they watch the documentary ‘Hypernormalisation 2016’ by Adam Curtis, maybe you could find it still current. link: https://youtu.be/fh2cDKyFdyU

I am going to write down some art-theory in English soon, so stay tuned..:)

A most ajánlott könyvet 2020. április 13-ig ‘ingyen’ el lehet olvasni az alábbi linken:
https://www.szaktars.hu/kalligram/view/salamon-janos-a-sziv-arisztokratikus-szokasai-filozofiai-irasok-2016/?pg=0&layout=l

Salamon János könyve (A szív arisztokratikus szokásai. Filozófiai írások (Pozsony, 2016, Kalligram Kiadó ) igazi oázis a magyar szellemi élet sivatagában.
Tűpontos megfigyelések olvasmányos formában, elsősorban azoknak, akik még mindig saját maguk tengelye körül pörögve – örlődve gondolkodnak demokráciáról/liberalizmusról.
Mik azok az alapvető problémák amik már az ókori demokrácia megszületésekor is megjelentek, és a mai napig is mérgezik életünket? Megoldásokat ezúttal sem kapunk, már csak azért sem, mert úgy tűnik ezek a népuralom velejárói. De ez nem csak politika-filozófia, nem is evvel a céllal íródott a könyv.
Itt az egyetemes kultúráról van szó, ajánlom mindenkinek aki a kultúrában érdekelt, vagy csak egyszerűen értéket szeretne létrehozni, nem csak kenyérkeresetként műveli azt. (erről jut eszembe – a ‘kultúra-teremtő’ szókapcsolat milyen lealacsonyító)

Nehéz szavakkal kifejezni mély hálámat a szerző és a könyv iránt, mert igen, az idealizmus emberi tulajdonság, enélkül talán nincsen értelme az emberi létezésnek; valamint megkockáztatom, enélkül művészetet sem lehet létrehozni, vagy pontosabban, lehet, csak nincsen értelme. Enélkül maradna az élet abszurditása, ami már így is elviselhetetlen mértéket öltött és cinizmusból sincs már hiány.
Külön köszönet a mai korra is jellemző relativizmusra mért atombombával felérő csapásért,
amely a könyv második feléből (Viták) kiderül – nem maradt utórengések nélkül, de úgy tűnik sajnos megértésre sem talált. Miközben a kultúra hanyatlásáról beszélünk, – és benne az értelmiségi szerep eltűnéséről, – nehéz együttérzéssel védeni, ha azt maguk a kultúra szereplői: önmaguk felszámolásával végzik el.


Ha egy ‘megvizsgált’ életet élünk (és ezt már a szerzőtől függetlenül írom), bátran álljunk bele értékrendünkbe, hiszen megtudjuk különböztetni a jót a rossztól, vagy ha ez nem is megy, legalább viselkedjünk jó gazdaként: és érezzük földünk vagy szűkebben vett szakmánk felelősségét. Egyébként marad a minden-mindegy, a sem-sem, a tömeg az egyén helyett, a nominális, a normális – normalizmus, a gépi logika, a civilizáció helyett a törzsi kultúrák, az új barbarizmus, nacionalizmus; egyszóval minden szörnyűség, akkor amikor a józan eszünket megkérdőjelezzük.

Így a járvány idején van valami halvány remény erre, amikor az egészségügy felértékelődött (és remélhetőleg vele a racionalitásba, szűkebben a tudományokba vetett bizalom és egymás iránt érzett szolidaritás is), vagy a kultúra közvetítése (oktatás) és tudom, hiú remény de talán maga a kultúra is fel fog; benne a művészettel, amelynek nem kisebb feladata van, mint megmondani, ezt az egész szenvedést miért is érdemes élni. Hogyan tudjuk ezt megmondani, ha minden relatív és egyformán fontos?
Azaz akkor semmi sem fontos!
A művész most is csak egy rubrika egy táblázatban, amit az üzleti terv szerint az ‘MI’ (AI) már holnap költséghatékonyabban kivált.
Ha ez így elég, és senkiben nem ébred föl ennél több vágy, vagy legalább gondolat, ez is élet – csak szerintem már nem emberi -, így megsiratni sem érdemes.

Mintha ennél azért többre lennénk képesek? Szeretném, ha nem tévednék.
Ha mégis, mert nem vagyok voluntarista, marad a teória:
Egy szebb és elviselhetőbb illúzióból könnyebb felébredni?
Elég, ha csak esztétikus?
Ha csak érezni lehet, de tudni nem?
Ha az állítás veszélyes, inkább legyen csak vélemény?
Hová vezet ez?

ludwig-roundtable

Next event:
http://ludwigmuseum.hu/site.php?inc=program&programId=4090&menuId=11&mod=

– Round table discussion – / related to the ongoing LUDWIG NEXT ‘Monochrome Clack’ exhibition,
(An exhibition by Éva Köves and Andrea Sztojánovits)
January 10, 2014. 17.30:

Discussion about the conventional imaging culture as contemporary painting encounters with an electronic audiovisual projection,
a timeless artwork contacts with the images of the moment.
The problem concerning the repeatability and documentation;
while touching genres such as improvised visualization (Vjing) and architectural video-mapping.

Invited guests:
Éva Köves / artist, painter
Andrea Sztojánovits / artist, Vj
Miklós Peternák  / art historian, professor, head of department (MKE, Intermedia)
János Sugár  / artist, professor (MKE, Intermedia)
Zsolt László Bordos / Video mapping artist, Bordos.ArtWorks
Ivó Kovács / artist, Ivo3d
Zoltán Szegedy-Maszák / artist, professor (MKE Intermedia), the University of Fine Arts Graduate School Head

After the roundtable discussion:

19.30-20:30: Molecule variations – Live Act performance with the participation of the exhibitor artists:
Éva Köves (painting) – Andrea Sztojánovits (video animation) and Gábor Borosi (music)

FREE ENTRANCE!